A KÁPOLNA ELSŐ 100 ÉVE.

Az 1700-as évek elején  vissza-vissza térő, pusztító epemirigy (pestis) járvány ütötte fel a fejét az országban, ami nem kímélte Szolnok város lakóit sem. Ebben a reménytelen helyzetben csak egy út volt a megmenekülésre, mégpedig egy hathatós közbenjáró segítségét kérni. Ez a közbenjáró nem volt más, mint XAVÉRI SZENT FERENC, akihez már a halálától, 1552-től nagy bizalommal fordultak a ragályos betegségektől rettegők világszerte.

A járványtól megszabadulva  Szolnok város lakói Xavéri Szent Ferenc tiszteletére és a járványban elhunytak emlékére, Mihály ab Althann váci püspök engedelmével, 1733-ban kápolnát emeltek. A kápolnát az akkori város határain kívülre építették, oda ahová a járványban elhunytakat temették. A város terjezkedése által, mára már a kápolna Szolnok központjában helyezkedik el. 1735-ben felsőbb meghatalmazásra Tuchinszky Miklós atya, az akkori szolnoki administrator szentelte fel.

1743-ban ismét nagy csapások érték Szolnok városát. Ebben az évben május 17-én kétszer ütött ki tűz, amelyben 145 ház lett a lángok martaléka, de már néhány nappal korábban, május 4-én még ettől is nagyobb veszedelem jelent meg, újból felütötte a fejét a dög-halál (pestis). Ekkor a 4000-5000 lakosból 480 vált a ragály áldozatává. A betegségtől rettegő lakosság magába szállt és Istenhez folyamodott, ismét kérve szolgáját, Xavéri Szent  Ferencet, India és Japán apostolát, hogy járjon közbe értük, tudva azt, hogy Indiának Malakka nevű városában az Ő holttestének odavitelére- mely a mai napig épségben maradt- a pusztító pestis azonnal megszünt. 1749-ben (korábban ezt az évet tartották a kápolna építése évének, de ez megcáfolásra került az 1733-as évvel szemben) a megyés püspök engedélyével megfogadták, hogy december 3-át Szolnok fogadalmi ünnepévé szentelik és évente munkaszüneti nappal megünneplik. A kor vallásos életének meghatározó és egyben leglátványosabb elemét jelentik a több ezer főt számláló körmenetek. Ennek útvonalát a város vezetése jegyzőkönyvben rögzítette (1827. évi végzés: "a Tanács tagjai ne szétoszolva a nép között, hanem párban a kántor előtt sorban és a hivatalba esett beiktatás ideje és a táblánál való ülésük szerint" vegyenek részt a körmeneteken.). Évente e napon a Szentháromság templomban szentmisét tartottak, teljes papi segédlettel, melyen  a város nagy része megjelent, de szép számmal voltak jelen más településekről is zarándokok. "Innen indult a menet a Só házak előtt a Várbéli kápolnába... onnan vissza indul és folytatódik a Város Háza előtt vivő Nagy Ország úton a Xavérius Szent Ferentz Kápolnájába, onnand ismét... a várost körül kerülve a Nagy Tizedi Szérős kertek és Vásár állás mellett a Tégla háznál lévő Szent János Kápolnájába, onnan végre a Tisza parton a Nagy Templomba visszatér..." 
"A körmenetekben a céhek is résztvettek. 1822-ben az alábbi sorrendet állapították meg maguk számára: 1. légyen a Bets. Szabó Czéh, 2. a Bets. Kováts Czéh, 3. a Csizmadia Czéh, 4. Szijjártó és Varga Czéh, 5. a Szűts Czéh, 6. a Takáts czéh, 7. a Keőmíves, Ats, Asztalos, Pintér és Üveges Czéh, 8. a Molnár, 9. a Halász Czéh. A céhek emlékét több oltár őrzi a ferences templomban: a legtekintélyesebb céh, a szabóké által 1752-ben állíttatott Szent Antal oltárának címerében ollót, tűt, vasalót láthatunk; a csizmadiák által kilencven évvel később állíttatott Szent István oltár címerpajzsában két oroszlán csizmát tart...."

1767-től rendkívüli megtiszteltetés éri a kápolnába betérőket. XIII. Kelemen pápa 1767. JANUÁR 21-én kelt brévéjében búcsút engedélyezett a kápolna látogatóinak.

A kápolna tornyát Szolnok város építtette 1808-ban. A kápolna jelentőségét mutatja, hogy  a körülötte elterülő városrészt Ferencvárosnak hívták hivatalosan. Még ferencvárosi iskola is volt.

1811-ben öntötte Eberhard Henrik Pesten a kápolna első harangját, amit 1812-ben szentelt fel Kámánházy László váci püspök. A Xavéri Szent Ferenc harangot Szolnok város ajándékozta a kápolnának. A harang súlya 56 font (20, 9 Kg).

1818 - ban lett festve a Xavéri Szent Ferencet ábrázoló oltárkép!

1826. jubileumi búcsúk: Június 25., július 9., augusztus 15., szeptember 8.

"Az 1831. évi országos kolerajárvány után a Vártemplomban hálaadó mise volt, majd 1832-ben Szolnok város bírája, vezetői és közönsége a város védőszentjévé választotta XAVÉRI SZENT FERENCET és helyi külön ünneppel tisztelte meg, olymódon, hogy évente agusztus 6-án vagy ezt a napot követö vasárnapon a kápolnához zarándokolnak. Ezt a határozatot Nádasdy Ferenc püspök jóváhagyta. Zarándoklatok alkalmával szabadtéri misét tartottak, mert a tömeg nem fért be a kápolnába."

A Vártemplom XIX. századi liturgikus rendje így említette Xavéri Szent Ferencet: "Patronus Oppidi-a Város védőszentje".

Folytatás a KÁPOLNA MÁSODIK 100 ÉVE menüpont alatt.